Az önterápia része, hogy meg kell vizsgálnom, mikor éreztem utoljára, hogy jól mentek a dolgaim, mikor volt olyan, amikor úgy gondoltam, hogy a helyemen voltam. Utána már csak az a kérdés, hogy ez mitől változott meg. Legutóbb 4 éve csináltam ilyen finomhangolást, amikor 30 éves lettem. Akkor egy hatalmas változás, óriási trauma után kerestem a helyem és éreztem úgy, hogy drasztikus változásokra van szükségem. Ez a negatív esemény egy 7 éves kapcsolat (amiből 3 év házasság volt) vége volt és utána eltelt még 3-4 év, míg igazán magamra találtam.

2014. január legelején 97 kg-os súllyal és nagy elhatározással érkeztem New Yorkba. A terv az volt, hogy rendbehozom magam fizikailag és lelkileg is. Akkor a Queen Mary 2 fedélzetén ismerős közegbe kerültem vissza, minden lehetőség adott volt, hogy ezt véghez is vigyem. Az első hónapban nem volt olyan nap, amikor kihagytam volna egy edzést. Féltem, hogy ha szünetet tartok, akkor nem folytatom. Utána ez heti 6 napra módosult. Nagyon sok lelkierő kellett akkoriban, az elején 10 perc után az ájulás kerülgetett, szénhidrátot minimálisan fogyasztottam, aztán szépen jöttek az eredmények.

Heti hat edzés, minden nap 30 perc futás, aztán 30 perc az ellipszis gépen, majd 30-40 perc súlyokkal. 3-4 óránként ettem, de okosan és keveset. Mikor 4 hónap múlva hazamentem, a 184 cm-hez 72 kg voltam és sokkal boldogabb. Utána ez beállt egy normálisabb mederbe, továbbra is figyeltem az étkezésre és rengeteget edzettem, de már nem annyira radikálisan. Az elején elhatároztam, hogy nem fogok kompromisszumokat kötni és évekig szenvedni, míg visszaszerzem a normális súlyomat, így mindent beleadtam.

Közben elkezdtem figyelni a lelkemre, tervezgettem és véghezvittem dolgokat (felvételek, koncertek, utak) és elkezdtem magamra is másként gondolni. Ez persze együttesen azt eredményezte, hogy az emberek is elkezdtek másképp tekinteni rám.

Azóta ahogy teltek az évek, lassan egyre kevesebb lett az edzés (az elmúlt két évben szinte semmi) és egy új élethelyzet miatt megint egy picit elveszettebnek éreztem magam. Nem találtam a motivációt, az erőt és nem jó irányba haladtam. Azt hiszem, hogy megint leértem a tó fenekére és most onnan erős elrugaszkodással, több tapasztalattal indultam el felfelé és vetettem bele magam a munkába.

Ma reggel már másképp ébredtem. Az egészséges reggeli után egy órával indultam is futni, 30 perc után átszálltam az ellipszis gépre és bár ott még kevesebbet bírtam, éreztem az erőt magamban. Talán azért is, hogy ezen a blogon be tudjak számolni magamnak és neked, kedves olvasó, hogy új időszámítás kezdődött. És ez jó érzés.

Ami a mostani utunkat illeti, ma Skóciában álltunk volna meg, de valami miatt kihagytuk a megállót és egyből Reykjavík felé vettük az irányt. Hajnalban érünk oda, nagyon várom! Már több, mint 80 országba eljuthattam, de még sosem jártam arra.

Ez a bejegyzés inkább visszatekintés volt, de holnap majd azért fotózgatok is Izlandon, hogy érdekesebb legyen a blog.

A mai zene egy általam eddig ismeretlen fiatal énekes dala, de jó volt futás közben is hallgatni.
A klippel most találkoztam először, az eléggé sufni-tuning. :) 

Ti szoktatok podcastot hallgatni? Nekem most nagyon tetszik, hogy Spotify-on letöltök egy-egy podcast adást és a tengeren azt hallgatom. Van valami romantikája. Mintha egy távoli rádió jelét fognám itt mindentől és mindenkitől távol. Ha esetleg hallgattok ilyet, Amy Schumer vicces vagy Oprah mélyebb beszélgetései például tökjók, de tegnap egy magyar adást is letöltöttem, 'Az élet és minden' című podcast 3. epizódjában egy fiatal lány, Horváth Lilla beszél arról, hogy került Kínába és milyen volt az ott eltöltött 6 év. Talán egyszer én is elindítok egy podcastot, annyi érdekes emberrel találkozom.

Ennyi mára, jó reggelt világ! (Akármilyen napszak is van.) :))

Egészen pontosan 10 éve, hogy befejeztem az érdemi blogolást, most újrakezdem. 

Hogy miért? Úgy érzem, kicsit elakadtam produktivitásban, sok tervem, ötletem van, de döcög a megvalósítás. Ez egyfajta terápia és így talán elszámoltathatóbb vagyok magam felé. Leírom azt, ami történik és így látom, hogy merre haladok. Emellett persze jó lesz összeszedni a gondolataimat is. 

Az elkövetkező bő két hónapban még külföldön leszek és sok időm lesz kreatívkodni, előrelépni dolgokban, nagyszerű helyekre utazom, szóval az inspirációval sem lesz baj. Ennek ellenére könnyen elmennek a napok nulla előrehaladással és az éjszakák is beszippanthatják az embert. Ez a blog egyfajta nyilvános beszámoló, de főleg saját magamnak szól.

Hogy miben szeretnék változtatni és mik a terveim? 4 éve egy ilyen út alkalmával néhány hónap alatt sikerült leadnom 20+ kilót. Most nem vagyok annyira elhízva, de azért van min dolgozni és leírom majd azt is, hogy éppen mit tettem az ügy érdekében. Emellett ősszel lemezt tervezek felvenni, ehhez el kell kezdeni kidolgozni a dalokat, hangszereléseket. Az elmúlt időszakban volt néhány olyan este, amikor a srácokkal sikerült bőven a normális mértéken túl italozni, ebben is változtatok, mert nem jó irány.

Ha úgy olvasod, hogy nem ismersz, akkor néhány szóban magamról:

Zenész vagyok, a 30-as éveim közepén és most épp egy óceánjáró luxushajó színházi zenekarában dolgozom egy többségében brit zenekarral. Ma épp Angliában, Southamptonban vagyunk, most indul egy út északra, ahol Izland, Feröer-szigetek, Grönland lesznek az állomások. Ezekről is beszámolok majd. 

Igyekszem minden nap valami zenét is ajánlani vagy épp csak megosztani, amit épp hallgatok. Talán még kritikákat is felteszek, amiket időnként a jazzma.hu felkérésére írok.

Íme a mai zene:

Gondoltam, hogy a gospel zene passzol az újrakezdéshez. :) 

Holnap majd beszámolok, hogy mennyire sikerült elmenni edzeni és hogy ment a "normálisan evés". A reggelit nem sikerült megúszni kenyér nélkül, de a többire figyelek. 

Jó reggelt világ! :)